3.rész

Na háát akkor ma is szép estét mindenkinek! (:
Remélem mindenkinek jól telt a napja :)
Ma mivel nagyon kevés időm van csak új részt hozok... várom a kritikákat kommentben! :)
Holnaptól viszont már képekkel, jókívánságokkal, és úgy mond "vitákkal"  is jelentkezem! :)
Bízom benne hogy a 3. rész is tetszeni fog mindenkinek (:
Jó olvasást! :)

 

 

 

 

3.fejezet (Hétfő)

Reggel izgatottan ébredtem. Olyannyira, hogy elfelejtettem bemenni Dominikhoz és felkelteni. Emiatt persze majdnem elkéstünk. Mivel apu már elment dolgozni, ketten gyalogoltunk el a közeli buszmegállóhoz ahol megvártuk Áront és Noelt és együtt indultunk el a suliba. Én egész úton a fiúk roppant izgalmas eszmecseréjét hallgattam , arról, hogy melyik foci csapat jobb. Mert késésben voltunk, rögtön a tornaterembe mentünk az évnyitóra. Mivel már tartott, megkerestük az osztályfőnököt akit a beiratkozásnál láttunk csak, és az általa irányított csapat felé vettük az irányt. Én és a fiúk is be álltunk hátra. Mondanom sem kell, az első évnyitóból semmit nem hallottam, mert egész végig a fiúkon röhögtem, akik ennél látványosabban még sosem unatkoztak, pedig már egy ideje ismerem őket. Egyszer mikor épp körbe néztem megakadt a szemem Áronon aki a telefonját nyomkodta, felpillantott és rám mosolygott. Húha mondanom sem kell kicsit belepirultam az eseményekbe, úgy hogy inkább elkaptam a tekintetem. Miután vége lett fel kellet menni az osztálytermünkbe , hogy az ofő elmondjon pár infót. Utolsóként értünk fel a terembe, beléptem és végig néztem a társaságon. Még mindenki mindenkinek idegen, még nem igen alakultak ki a barátságot vagy bármi féle viszony, de a Dominikék társaságát már mindenki sóvárogva figyeli.

• Rendben gyerekek üljetek le. – Szólt kedvesen az ofő, beültem a harmadik sor ablak felöli asztalhoz egy lány mellé, a mögöttem lévő padsorba pedig beültek a fiúk. Az ofő (Miklósbá) elkezdte magyarázni, hogy holnap a kilencedikesek kirándulni mennek, a vidámparkba egy napra.

Mikor már végre elmondtak mindent , és elméletileg megtudtunk mindent, elindultunk kifelé . Én sikeresen eltévedtem a suliban. Összevissza bolyongtam, a tesi terem mellett már másodszorra mentem el mikor végre megtaláltam a helyes irányt a nagy ajtóhoz. Kiléptem az udvarra és elindultam a fiúk felé.

• Dorka hol voltál ? Negyedórája várunk rád. – Üvöltötte Noel mikor melléjük értem.
• Ööö kicsit eltévedtem. – Vallottam be mire Noel és Dominik hangosan felröhögött, (kicsit felhívva magunkra a figyelmet) , de Áron csak mosolygott rám, azzal a tökéletes mosolyával.
• Hé nem megyünk ki minerálisba ? – Kérdezte Áron, miközben még mindig engem nézett.
• De lépjünk . – Szólt Dominik is. – De előtte menjünk el hozzánk a deszkámért.

Elindultunk hozzánk, mikor megérkeztünk mindenki bejött. Noel és Áron az előszobában maradtak, én pedig mentem be a konyhába egy túrórudiért. Dominik lefutott a lépcsőn, és elindult a fiúkhoz.

• Várjatok egy percet. – Szólalt meg Áron, és 1 perc múlva belépett a konyhába és egyenesen rám nézett. – Te nem jössz ? – Kérdezte, én meg a konyhapulton ülve , félre nyeltem.
• Nem, most maradok. – Mondtam, mire furán nézett rám. – Nem akarok mindig rajtatok lógni . – Tettem hozzá, mire még furábban nézett rám.
• Áron, Dorka mit tököltök már ? Sosem érünk ki !! Mi van Dorka eltévedtél ? – Üvöltötte Dominik. – Gyertek már.

Leugrottam a konyha bútorról és felkaptam a táskám. Kimentem és bezártam az ajtót, aztán elindultam a fiúk után. Áron kicsit lemaradt.

• Hallottad már ezt a számot? – Kérdezte és felém nyújtotta a fél fülhallgatóját.

Egész úton zenékről beszélgettünk, mutogatott pár új előadót, amiket még nem ismertem, én meg elsoroltam az örök kedvenceket.

Mikor megérkeztünk a minerálisba oda mentünk egy padhoz . Én leültem a fiúk meg elkezdtek deszkázni. Elővettem a telefonom és elkezdtem videózni meg egy halom képet csinálni. Közben leugrottam a közeli kisboltba és három üveg spriteal jöttem vissza. Mire a fiúk rögtön mellettem teremtek. Leültünk a padra és én azt hallgattam, hogy Noel és Dominik mit veszekedik a 300-ról mikor Áron hozzám szólt.

• Elkérhetem a Blackberryd, hogy megnézzem a képeket? – Kérdezte én pedig automatikusan átnyújtottam. Mikor végzett, felemelte a fejét és megszólalt. – Ezek nagyon jók lettek. Majd küldesz át párat? – Bólintottam, és totál boldogan ültem, miközben a diónyi gyomrom majd szétrobbant a hülye lepkéktől.

A fiúk még visszamentek és deszkáztak aztán nyolc órakor hazamentünk. Áron és Noel az egyik utcán lefordultak tőlünk. Dominikkal ketten baktattunk haza és az új osztályról beszélgettünk. Mindketten megállapítottuk, hogy reméljük jó osztály lesz. Haza értem és leültem a laptopom elé, és azonnal szerkesztgetni kezdtem. Kerestem zenét, vágtam, kerestem, írtam, feliratoztam. Aztán 11-kor mikor kész lettem a végleges változatot rá raktam a telefonomra és elküldtem sms-ben. Aztán végre korgó hassal lefeküdtem aludni.

 

 

The Blogger! :)