4.rész

Sziasztok (:
Meghoztam az új részt!
Kritikákat megint várom kommentben! :)
Holnap jelentkezem képekkel meg még más meglepétesekkel (:
Olvassátok, osszátok minnél tőbben! (:
És köszönöm az edigi kommenteket! (:

4.fejezet (kedd)

Ma reggel mikor felkeltem már émelyegtem. Fogmosás közben jutott eszembe , hogy tegnap óta csak egy túrórudit ettem. Felvettem a kedvenc világoskék farmer rövidnadrágom aminek a zsebénél szegecsek vannak, egy fekete ujjatlant és egy farmer mellényt aminek a háta szintén szegecsekkel díszített. Megettem egy szendvicset és rohantam fel Dominik szobájába.

• DOMINIK. Ha 15 percen belül nem leszünk a sulinál, nem megyünk a vidámparkba.- Üvöltöttem rá, mikor megláttam, hogy a bátyám még mindig alszik.
• Mi? Hol vagyok? Bakker már reggel van ? – Kérdezte Dominik, miközben kiugrott az ágyból és előhalászott egy pólót a szekrényéből.
• Gyeree mááár. – Szóltam rá.

Felvette a farmerjét a táskáját és elindultunk. Kimentünk bezártam az ajtót, és átadtam Dominiknak az ő reggelijét amit apa csomagolt aztán elkezdtünk sietni. Mikor odaértünk már mindenki ott volt csak ránk kellett várni. Beálltunk hátra, az ofő pedig elkezdte megszámolni, hogy mindenki megjött-e.

• Hé Dorka. Pszt. – Szólt rám valaki. Megfordultam és láttam, hogy Áron szólt.
• Igen? – Kérdeztem tőle.
• Köszönöm a videót, baromi jó lett. – Először nem esett le, hogy miről beszél, aztán végül rájöttem, hogy a tegnap este szerkesztett deszkás videóról beszél, amit az elmúlt hónapok fotóiból és videóiból csináltam.
• Ja az , nincs mit. – Mondta és fülig vörösödtem. Észrevettem, hogy szállnak fel az emberek a buszra, és mivel úgy gondoltam, hogy az Áronnal való beszélgetésemnek vége, én is megindultam.
• Amúgy jól nézel ki. – Suttogta Áron a fülembe, mikor beért.
• Köszönöm. – Hebegtem zavartan és felszálltam.

Mikor felértem hátulról négy kezet véltem felfedezni. Noel és Dominik kalimpáltak nekem , hogy üljek oda. Elindultam feléjük, de a busz közepén észrevettem , hogy egy aranyos alacsony lány egyedül ül és kifelé nézeget az ablakon.

• Bocsi , szabad ez a hely? – Kérdeztem, mire a lány felnézett. Először szerintem azt hitte, hogy nem hozzá beszélek mert körbe nézett.
• Aha persze. – Mondta zavartan. Leültem mellé , és elővettem az Ipodom, hogy zenét hallgassak, miközben elkezdett rezegni a zsebembe a telefonom.

„ Hogy együk azt a jó szíved! Vagy mi van már nem akarsz velünk mutatkozni ?” írta nekem Dominik, a fiúk nevében is. Visszaírtam nekik egy Hahaha-át aztán, eltettem a telefonom. Mivel a fülesem össze tekeredve feküdt az ölembe, elkezdtem szét csomózni, és közben oldalra néztem a lányra. Nem tudtam ilyenkor mit kéne tenni, de megláttam, hogy ő már zenét hallgat, szóval inkább én is ezt tettem.

Mikor megérkeztünk a vidámparkba leszálltunk a buszról és megint kettes sorba rendeződtünk. Én is beálltam hátra a fiúkhoz akik rögtön elkezdtek rajtam röhögni, hogy hol hagytam a kis barátnőmet. Elindultunk befelé a vidámparkba, nekem pedig minden lépésnél jobban vert a szívem. Imádok vidámparkban lenni, olyan hangulatos. Vattacukor illat, mindenhol sikongatás hallatszik. Az egész annyira nekem való. Boldogan, mosolyogva nyújtottam ki a kezem a jegyárusnak, hogy felcsatolja a karomra a karszalagot.

• Rendben gyerekek. Innen mindenki szétszóródhat , csak arra kérlek titeket, hogy pontosan 1 órára legyen mindenki itt a bejáratnál. – Mondta az ofő, aztán ott is hagyott minket, hogy megkeresse a c-sek ofőjét.
• Héé Dorka , gyere már ide. – Üvöltötte Dominik. Oda sétáltam hozzájuk és kérdőn feléjük fordultam.
• Na akkor mondom a tervet. – Kezdett bele Noel, mire belőlem Áronból és Dominikból kitört a röhögés. – Mindenre amire csak tudunk felülünk.
• Mi mást tudsz csinálni egy vidámparkba? – Kérdeztem tőle, elég fura fejjel, mire Áronék megint elröhögték magukat.
• Jó akkor induljunk már el a hullámvasút felé. – Szólt közbe Áron.

Beálltunk a sorba, körülbelül 5 percet kellet várni, és vissza értek a kocsik. Dominik és Noel beültek előre, én meg mögéjük mellém pedig beült Áron. Elindultunk, én pedig minden kanyarban neki csúsztam Áron vállának. Totál piros voltam, annyira lekötött az, hogy megpróbáltam egyenletesen venni a levegőt, hogy elfelejtettem sikoltani. Mikor kiszálltunk , próbáltam rendbe hozni a fejem, és azon csodálkoztam, hogy a fiúk még mindig ugyan olyan tökéletesen néznek ki mint mielőtt beültek volna. Noel szőke felállított haja meg se mozdult, kék szeme most még jobban csillogott. Dominik kávé barna haj még mindig a reggeli össze vissza kuszaságba állt, Áron pedig…. Hát igen Áron. Áron szintén sötét barna haja a homlokára lógott, hatalmas égkék szemei szikráztak, az enyhén v nyakú pólója pedig engedte megmutatni testének tökéletes körvonalát. Én meg ott álltam, kócos barna hajjal, egyszerű és béna öltözettel. Kétségkívül összeillünk… pff. Mivel Noelnek menet közben leesett a fulcap-je mentünk a portára megkeresni. Szerencsére valaki leadta , szóval nem kellett sok időt ezzel vacakolnunk.

• Uhh menjünk el a horror kastélyba. – Mondtam a fiúknak mikor a park közepén megálltunk.
• Ne . – Vágta rá Noel. Mindhárman kérdőn néztünk felé, mire ő megvonta a vállát. – Ott minden tök ijesztő. – Nyögte ki, és több se kellett mindannyiúnkból kitört a röhögés.
• Jó , akkor a lány kedvéért nem megyünk . – Szólt bele Áron is, Dominik még hangosabban kezdett el nevetni.
• Akkor menjünk el vattacukorért. – Ajánlottam fel. A fiúk bólogatni kezdtek, szóval megindultunk a vattacukor árus felé. Én vettem egy lilát, a fiúk meg csak üdítőt. Leültünk az egyik asztalhoz, és én nagy röhögésre lettem figyelmes. Körbe néztem és láttam, hogy pár lány osztálytársam röhög, közben meg elég gyakran pillantgatnak a mi irányunkba, elnéztem a hátam mögé, és megláttam a lányt a buszról, hogy neki ment egy oszlopnak. Gyorsan felpattantam és oda mentem neki segíteni, megfogtam a vállát és leültettem a mi padunkra.
• Ohh sajnálom, nem akarok zavarni, csak elvették a szemüvegem. – Mondta, én pedig rögtön megsajnáltam. Szerencsére a fiúk is aranyosan fogadták.
• Kik voltak ? – Kérdezte Dominik.
• A lányok ott. – Mutatott a lány a szomszéd pad lányokra akik az előbb röhögtek.
• Várj , majd én elintézem. – Szólalt meg újra Dominik. Felállt és elindult a lányok irányába. A hülye lánycsorda először ámult, aztán mikor Dominik beszélni kezdett, elakadt a szavuk. Végül egy lány átnyújtott egy szemüveget. Dominik vissza sétált és lerakta a lány elé a szemüveget.
• Köszönöm szépen. - Nézett paradicsom piros arccal Dominikra.
• Semmiség. – Monda Dominik, meglepően kedvesen.
• Egyébként , hogy hívnak ? – Kérdeztem a lányt, mert hát nem lenne rossz ha a nevét is megtudnánk.
• Luca. – Mondta, aztán elkezdtünk vele beszélgetni. Meglepetésemre a fiúk nagyon aranyosak voltak vele. Pedig náluk ez igen ritka.

Miután megettünk és megittunk mindent, eldöntöttük, hogy felülünk még pár dologra. Jött velünk Luca is , aminek külön örültem. Mert végre ismerek még valakit az osztályból. És mert nagyon kedves lánynak bizonyult, ráadásul a fiúk is kedvelik. 1.kor visszamentünk a bejárathoz, és elrendeződtünk kettes sorba, hogy az ofő megtudjon számolni minket. Két ember hiányzott. Két fiú azt hiszem Ábel és Tamás bent maradtak a horror kastélyba , mert ők szellem vadászok akartak lenni. Csak akkor kerültek elő, amikor bemondattuk a nevüket a hangosbemondóba. Mikor mindannyian meglettünk elkezdtünk felszállni a buszra, én Áronnal léptem fel, és hát sikeresen megcsúszott a lábam. Szóval ha Áron nincs ott olyat esek. Mindegy így legalább megúsztam egy lepkeháborúval a gyomromba Áron érintésétől. Mikor felszálltam a szőke lánycsorda rajtam röhögött én pedig elhaladtam mellettük, és elindultam leghátra a bátyámék felé. Útközbe láttam, hogy Luca egyedül ül.

• Nem jössz velünk hátra? – Kérdeztem, mire neki is és a szőke lányoknak is leesett az álla.

Luca feltápászkodott és hátrajött velünk. Egész haza fele útón a zenei ízlését tárgyaltuk ki .Aztán mikor leszálltunk elindultunk haza felé. Kiderült, hogy Luca egy utcával feljebb lakik tőlünk, Noellel egy utcában. Miután haza kísértük őket, én Dominik és Áron elindultunk hozzánk. Kinyitottam az ajtót, és bementem, de apu még nem volt otthon. Mivel Áron szülei sincsenek most otthon (elég sokat dolgoznak) inkább kicsit nálunk maradt , hogy playstaion-özzünk. Én öntöttem ki egy tálba chipset és bevittem Dominik szobájába ahol a két fiú valami autós játékon játszott. Felültem mögéjük az ágyra és néztem, ahogy veszik a kanyarokat. Aztán én következtem. Hát meg kell hagyni nem ebben vagyok a legjobb. Áron és Dominik is durván elvert. Valahogy egész végig azon röhögtek, hogy én mindenképp szabályosan a jobb oldali sávba akartam menni, és nem értettem meg , hogy az nem számít. Hát ja klassz nap volt. Áron fél 7-kor ment el. Amikor apu haza ért. Hozott nekünk mekis kaját, megvacsoráztunk aztán mindenki elment a saját szobájába. Én gépeztem, és visszajelöltem egy pár embert a közösségin. Meg Lucával beszélgettem. Most meg azt hiszem megyek és ráugrom Dominikre, hogy halkítsa már le Billy Joe-t!! 

The Blogger! (: