5.rész

Meghoztam az új részt! (:
Arra gondoltam, hozok fel majd új témákat... csak még szeretnék várrni pár olvasóra.
Szóval ha tetszik a történetem és az irományaim akkor osszátok meg a blogomat! (:
Kritikákat megint várom kommentben! :))
Jó olvasást! :)

 

 

 

5.fejezet (szerda)

 

Ma reggel arra keltem, hogy a telefonomból üvölt egy Pappa Roach szám az asztalomon. Nagy nehezen felkeltem és odamentem. Mikor Áron nevét láttam meg a képernyőn kis híján hátast dobtan. Remegő kézzel felvettem a telefonom és bele szóltam.

• Haló? - Kérdeztem nem túl bátran.
• Dorka, hála az istennek, hogy te felvetted. Körülbelül 2 és fél perc múlva becsengetnek.
• Miiiiiiiiiiiiiii? Sietünk. Köszi. Szia.- Ordítottam és már tettem volna le.
• Siess. Szia. - szólt bele Áron és lerakta. Ezt nem hiszem el. Kellett nekem Dominikkal egész éjjel át lég gitároznom. Gyorsan felrohantam a bátyám szobájába.
• DOMINIK. Becsöngettek. - Üvöltöttem a fülébe. Dominiknak nem kellet 3 másodperc ki kelt az ágyból és villám sebességgel elkezdett öltözködni. Én is gyorsan fogat mostam és felöltöztem. Dominik a két deszkájával jött le az előszobába elvettem az egyiket, bezártam az ajtót és elindultam ki az utcára.

Hála Dominik deszkáinak összesen csak 18 percet késtünk. Miklósbá mivel ma még csak négy ofői van elnézte a késésünket és csak a helyünkre küldött. Mikor nagyba Lucáról másoltam le az órarendet, elém tolt egy papírt. „ H h te is elaludtál? o.O Á.” Elmosolyodtam aztán gyorsan ráírtam a fecnire, hogy éjjel sokáig lég gitároztam és átadtam Lucának. Hátranyújtotta, majd a világ legtökéletesebb nevetése csapta meg a fülem. Egy elöl ülő szőke lány hátra nézett, és rá mosolygott Áronra. Olyan ismerős volt a lány. Szünetben felálltam és bevártam a fiúkat, hogy még most a jó idő alkalmából lemenjünk az udvarra. Luca elindult le a büfébe, mikor Dominik utána üvöltött, hogy aztán várunk az udvaron. Lementünk leültünk egy padra és elkezdtünk beszélgetni. Mivel engem nem kötött le az eszmecsere az ilyen és olyan focistákról, megfogtam Dominik deszkáját felraktam a padra és ide-oda lökdöstem magam. Mikor Áron és Dominik észrevette mivel szórakozok beálltak a pad két szélére és ők lökdöstek óvatosan. És közben úgy csináltak, mintha semmi se történne, ugyan olyan lazán beszélgettek tovább. Luca kijött az udvarra, és mikor észrevett minket elindult felénk. A szőke lányok olyan irigykedő fejet vágtak. De az az egy szőke lány, azt hiszem Bettina olyan ismerős volt. Ááá megvan. Ő volt ott pár napja a mekiben. Jééééé. Na a következő pillanat eléggé gyorsnak bizonyult. Arra lettem figyelmes, hogy Áron óvatosan ellök, de Dominik egy foci csapat győzelmének örömében ugrál. Az első kettő kerék már lecsúszott a padról, mikor Áron utánam nyúlt és megtartott. Rögtön leugrottam a deszkáról, és a degerenált bátyámra néztem aki még mindig örömében ugrált. Mivel megszólalt a jelző csengő, elindultunk befelé. A lépcsőn valaki a könyökömnél fogva visszahúzott.

• Jól vagy? - Kérdezte Áron.
• Persze. ÉS nagyon köszönöm. - Néztem mélyen a szemébe. Vagyhát mivel nem vagyok szemész nem tudom mennyire volt mély. De ez így jól hangzik.
• Ne köszönd, miattam van.- Mondta én meg először nem tudtam mire céloz aztán leesett, hogy ugye ő lökött meg utoljára.
• Nem, dehogy. Dominik szólhatott volna, hogy 5 percen belül megőrül, és akkor nem lett volna semmi. - Rám mosolygott, aztán mind elindultunk felfelé.

Bementünk a terembe, és Ábelt néztük, hogy miért áll a szekrény tetején. Balázs gyorsan ismertette a tervet mi meg csináltuk amit mondott. Mindenki leült a helyére és előre a tábla felé nézett . Az ofő mosollyal az arcán lépett be, hogy milyen jó gyerekek vagyunk aztán Ábel aki eddig a szekrény tetején hasalt, hogy ne vegyék észre felállt és az egész szünetben hajtogatott papír repülöket elkezdte szétdobálni. Mi meg se mozdultunk, csak néztünk ahogy a fejünk fölött repül vagy 25 repülő.

• Ábel te meg mi a jó fenét csinálsz a szekrény tetején? Azonnal gyere le mielőtt bajod esik.
• Tanárúr tetszik? Pont olyan mint Disneyland.- Szólalt meg Ábel miközben elkezdett lemászni a szekrényről.
• Hát elégé elbaszott Disneyland. -Szólalt meg mögüllem Dominik. Az ofő a fejét fogva elővette a noteszét és diktált. Mind a két órát. Szerencsére mivel van egy édes drága egyetlen bátyám, mi megoldottuk. Az egyik órán én írtam a másikon ő. Aztán mivel sajnos van egy nagyon kicsi esze. Rájött, ha csúnyán ír, akkor úgy is elveszem és majd leírom. És ezt tettem. De ezért még otthon megfizet. Mikor végre mehettünk haza a suli előtt vártam a fiúkra. Épp egy túrórudit ettem és Lucával beszélgettem arról, hogy az Union J vagy az 1D a jobb ( szerencsére Luca is Union J párti), mikor kijöttek a fiúk. Legnagyobb meglepetésemre nem voltak egyedül. Dominik és Noel elöl jöttek és valami bmx videorol beszélgettek hátul meg Áron jött és Bettina. Hát meg kell hagyni kicsit felszaladt a szemöldököm. Nem nagyon voltam kíváncsi a nyafogásukra inkább elindultam Lucával hozzánk, hogy jobban megismerjük egymást. Igazából mentünk volna a fiúkkal mirenálisba, mert ott úgy is ketten lennénk mert a fiúk deszkáznának, de mivel Bettina megy én inkább úgy döntöttem hazamegyek Luca meg jött velem , mert hát nem akart ő se Bettinával lenni. Csak azt nem tudom, hogy szegény lány mit fog csinálni órákon keresztül tök egyedül. Lucával hazamentünk és csináltunk melegszendvicset. Míg sült, körbevezettem a házban. Dominik szobája előtt kicsit elidőzött , ezért mondtam neki, hogy nyugodtan bemehet körülnézni. Legközelebb csak akkor láttam, mikor szóltam, hogy kész a szendvics. :) Felmentünk a szobámba és elkezdetünk filmet nézni, közben meg iszonyat sokat röhögtünk, mert Luca a 2 éves öccsével való közös történeteket mesélt. Valamikor negyedhatkor megszólalt a telefonom. Rá se néztem csak felvettem.
• Halo ? - Kérdeztem automatikusan.
• Dorka? Mért nem jöttetek ma ki ? - Kérdezte Áron hangja.
• Mert nem tudom. - Mondtam ki a lehető leghülyébb választ, mikor Áron és Luca is elkezdett röhögni. Lucának lesuttogtam, hogy Áron az , erre persze csak elkezdte emelgetni a szemöldökét.
• Nálatok vagytok még?Mert akkor odamegyünk mind. - Mondta Áron, bennem pedig megállt az ütő.
• Nem már mind1. Filmet nézünk. Mennem is kell mert Luca lefejelte az ágy sarkát Szia.
• Ööö Hello. - És lerakta. Gondterhelt fejjel néztem Lucára
• Aha. Szóval lefelejtem. - Nézett rám, aztán mindketten elröhögtük magunkat.

Ezután befejeztük a filmet és Union J videókat néztünk a neten. Örülök, hogy Luca nem feszegette ezt az Áron dolgot. Igazán rendes tőle. Fél 7- kor aztán Luca elindult haza , és pár perccel később megérkezett Dominik is szerencsére egyedül. 7- kor apu hozta a vacsorát, aztán lefürödtem és lefeküdtem. De persze mikor már pizsamában feküdtem és elkezdtem volna mesét nézni, Dominik csörtetett be a szobámba.

• Te meg mit csinálsz. Még csak 10 óra ! - Üvöltött rám.
• Dominik normális emberek ilyenkor már alszanak. És mivel hála a tegnap esti lég gitár akciónknak hulla vagyok, és nem akarok holnap is elkésni.
• Áron kölcsönadta a teenwolf 2. évadját dvd-én. Ha nagyon szépen nézel rám, nálam is aludhatsz.- Mondta ki a legcsábítóbb ajánlatot. Felpattantam, megfogtam az ágyruhám és átrohantam Dominik szobájába. Azt hiszem a hatodik részig bírtam, aztán bealudtam. :)

The Blogger! (:



4.rész

Sziasztok (:
Meghoztam az új részt!
Kritikákat megint várom kommentben! :)
Holnap jelentkezem képekkel meg még más meglepétesekkel (:
Olvassátok, osszátok minnél tőbben! (:
És köszönöm az edigi kommenteket! (:

4.fejezet (kedd)

Ma reggel mikor felkeltem már émelyegtem. Fogmosás közben jutott eszembe , hogy tegnap óta csak egy túrórudit ettem. Felvettem a kedvenc világoskék farmer rövidnadrágom aminek a zsebénél szegecsek vannak, egy fekete ujjatlant és egy farmer mellényt aminek a háta szintén szegecsekkel díszített. Megettem egy szendvicset és rohantam fel Dominik szobájába.

• DOMINIK. Ha 15 percen belül nem leszünk a sulinál, nem megyünk a vidámparkba.- Üvöltöttem rá, mikor megláttam, hogy a bátyám még mindig alszik.
• Mi? Hol vagyok? Bakker már reggel van ? – Kérdezte Dominik, miközben kiugrott az ágyból és előhalászott egy pólót a szekrényéből.
• Gyeree mááár. – Szóltam rá.

Felvette a farmerjét a táskáját és elindultunk. Kimentünk bezártam az ajtót, és átadtam Dominiknak az ő reggelijét amit apa csomagolt aztán elkezdtünk sietni. Mikor odaértünk már mindenki ott volt csak ránk kellett várni. Beálltunk hátra, az ofő pedig elkezdte megszámolni, hogy mindenki megjött-e.

• Hé Dorka. Pszt. – Szólt rám valaki. Megfordultam és láttam, hogy Áron szólt.
• Igen? – Kérdeztem tőle.
• Köszönöm a videót, baromi jó lett. – Először nem esett le, hogy miről beszél, aztán végül rájöttem, hogy a tegnap este szerkesztett deszkás videóról beszél, amit az elmúlt hónapok fotóiból és videóiból csináltam.
• Ja az , nincs mit. – Mondta és fülig vörösödtem. Észrevettem, hogy szállnak fel az emberek a buszra, és mivel úgy gondoltam, hogy az Áronnal való beszélgetésemnek vége, én is megindultam.
• Amúgy jól nézel ki. – Suttogta Áron a fülembe, mikor beért.
• Köszönöm. – Hebegtem zavartan és felszálltam.

Mikor felértem hátulról négy kezet véltem felfedezni. Noel és Dominik kalimpáltak nekem , hogy üljek oda. Elindultam feléjük, de a busz közepén észrevettem , hogy egy aranyos alacsony lány egyedül ül és kifelé nézeget az ablakon.

• Bocsi , szabad ez a hely? – Kérdeztem, mire a lány felnézett. Először szerintem azt hitte, hogy nem hozzá beszélek mert körbe nézett.
• Aha persze. – Mondta zavartan. Leültem mellé , és elővettem az Ipodom, hogy zenét hallgassak, miközben elkezdett rezegni a zsebembe a telefonom.

„ Hogy együk azt a jó szíved! Vagy mi van már nem akarsz velünk mutatkozni ?” írta nekem Dominik, a fiúk nevében is. Visszaírtam nekik egy Hahaha-át aztán, eltettem a telefonom. Mivel a fülesem össze tekeredve feküdt az ölembe, elkezdtem szét csomózni, és közben oldalra néztem a lányra. Nem tudtam ilyenkor mit kéne tenni, de megláttam, hogy ő már zenét hallgat, szóval inkább én is ezt tettem.

Mikor megérkeztünk a vidámparkba leszálltunk a buszról és megint kettes sorba rendeződtünk. Én is beálltam hátra a fiúkhoz akik rögtön elkezdtek rajtam röhögni, hogy hol hagytam a kis barátnőmet. Elindultunk befelé a vidámparkba, nekem pedig minden lépésnél jobban vert a szívem. Imádok vidámparkban lenni, olyan hangulatos. Vattacukor illat, mindenhol sikongatás hallatszik. Az egész annyira nekem való. Boldogan, mosolyogva nyújtottam ki a kezem a jegyárusnak, hogy felcsatolja a karomra a karszalagot.

• Rendben gyerekek. Innen mindenki szétszóródhat , csak arra kérlek titeket, hogy pontosan 1 órára legyen mindenki itt a bejáratnál. – Mondta az ofő, aztán ott is hagyott minket, hogy megkeresse a c-sek ofőjét.
• Héé Dorka , gyere már ide. – Üvöltötte Dominik. Oda sétáltam hozzájuk és kérdőn feléjük fordultam.
• Na akkor mondom a tervet. – Kezdett bele Noel, mire belőlem Áronból és Dominikból kitört a röhögés. – Mindenre amire csak tudunk felülünk.
• Mi mást tudsz csinálni egy vidámparkba? – Kérdeztem tőle, elég fura fejjel, mire Áronék megint elröhögték magukat.
• Jó akkor induljunk már el a hullámvasút felé. – Szólt közbe Áron.

Beálltunk a sorba, körülbelül 5 percet kellet várni, és vissza értek a kocsik. Dominik és Noel beültek előre, én meg mögéjük mellém pedig beült Áron. Elindultunk, én pedig minden kanyarban neki csúsztam Áron vállának. Totál piros voltam, annyira lekötött az, hogy megpróbáltam egyenletesen venni a levegőt, hogy elfelejtettem sikoltani. Mikor kiszálltunk , próbáltam rendbe hozni a fejem, és azon csodálkoztam, hogy a fiúk még mindig ugyan olyan tökéletesen néznek ki mint mielőtt beültek volna. Noel szőke felállított haja meg se mozdult, kék szeme most még jobban csillogott. Dominik kávé barna haj még mindig a reggeli össze vissza kuszaságba állt, Áron pedig…. Hát igen Áron. Áron szintén sötét barna haja a homlokára lógott, hatalmas égkék szemei szikráztak, az enyhén v nyakú pólója pedig engedte megmutatni testének tökéletes körvonalát. Én meg ott álltam, kócos barna hajjal, egyszerű és béna öltözettel. Kétségkívül összeillünk… pff. Mivel Noelnek menet közben leesett a fulcap-je mentünk a portára megkeresni. Szerencsére valaki leadta , szóval nem kellett sok időt ezzel vacakolnunk.

• Uhh menjünk el a horror kastélyba. – Mondtam a fiúknak mikor a park közepén megálltunk.
• Ne . – Vágta rá Noel. Mindhárman kérdőn néztünk felé, mire ő megvonta a vállát. – Ott minden tök ijesztő. – Nyögte ki, és több se kellett mindannyiúnkból kitört a röhögés.
• Jó , akkor a lány kedvéért nem megyünk . – Szólt bele Áron is, Dominik még hangosabban kezdett el nevetni.
• Akkor menjünk el vattacukorért. – Ajánlottam fel. A fiúk bólogatni kezdtek, szóval megindultunk a vattacukor árus felé. Én vettem egy lilát, a fiúk meg csak üdítőt. Leültünk az egyik asztalhoz, és én nagy röhögésre lettem figyelmes. Körbe néztem és láttam, hogy pár lány osztálytársam röhög, közben meg elég gyakran pillantgatnak a mi irányunkba, elnéztem a hátam mögé, és megláttam a lányt a buszról, hogy neki ment egy oszlopnak. Gyorsan felpattantam és oda mentem neki segíteni, megfogtam a vállát és leültettem a mi padunkra.
• Ohh sajnálom, nem akarok zavarni, csak elvették a szemüvegem. – Mondta, én pedig rögtön megsajnáltam. Szerencsére a fiúk is aranyosan fogadták.
• Kik voltak ? – Kérdezte Dominik.
• A lányok ott. – Mutatott a lány a szomszéd pad lányokra akik az előbb röhögtek.
• Várj , majd én elintézem. – Szólalt meg újra Dominik. Felállt és elindult a lányok irányába. A hülye lánycsorda először ámult, aztán mikor Dominik beszélni kezdett, elakadt a szavuk. Végül egy lány átnyújtott egy szemüveget. Dominik vissza sétált és lerakta a lány elé a szemüveget.
• Köszönöm szépen. - Nézett paradicsom piros arccal Dominikra.
• Semmiség. – Monda Dominik, meglepően kedvesen.
• Egyébként , hogy hívnak ? – Kérdeztem a lányt, mert hát nem lenne rossz ha a nevét is megtudnánk.
• Luca. – Mondta, aztán elkezdtünk vele beszélgetni. Meglepetésemre a fiúk nagyon aranyosak voltak vele. Pedig náluk ez igen ritka.

Miután megettünk és megittunk mindent, eldöntöttük, hogy felülünk még pár dologra. Jött velünk Luca is , aminek külön örültem. Mert végre ismerek még valakit az osztályból. És mert nagyon kedves lánynak bizonyult, ráadásul a fiúk is kedvelik. 1.kor visszamentünk a bejárathoz, és elrendeződtünk kettes sorba, hogy az ofő megtudjon számolni minket. Két ember hiányzott. Két fiú azt hiszem Ábel és Tamás bent maradtak a horror kastélyba , mert ők szellem vadászok akartak lenni. Csak akkor kerültek elő, amikor bemondattuk a nevüket a hangosbemondóba. Mikor mindannyian meglettünk elkezdtünk felszállni a buszra, én Áronnal léptem fel, és hát sikeresen megcsúszott a lábam. Szóval ha Áron nincs ott olyat esek. Mindegy így legalább megúsztam egy lepkeháborúval a gyomromba Áron érintésétől. Mikor felszálltam a szőke lánycsorda rajtam röhögött én pedig elhaladtam mellettük, és elindultam leghátra a bátyámék felé. Útközbe láttam, hogy Luca egyedül ül.

• Nem jössz velünk hátra? – Kérdeztem, mire neki is és a szőke lányoknak is leesett az álla.

Luca feltápászkodott és hátrajött velünk. Egész haza fele útón a zenei ízlését tárgyaltuk ki .Aztán mikor leszálltunk elindultunk haza felé. Kiderült, hogy Luca egy utcával feljebb lakik tőlünk, Noellel egy utcában. Miután haza kísértük őket, én Dominik és Áron elindultunk hozzánk. Kinyitottam az ajtót, és bementem, de apu még nem volt otthon. Mivel Áron szülei sincsenek most otthon (elég sokat dolgoznak) inkább kicsit nálunk maradt , hogy playstaion-özzünk. Én öntöttem ki egy tálba chipset és bevittem Dominik szobájába ahol a két fiú valami autós játékon játszott. Felültem mögéjük az ágyra és néztem, ahogy veszik a kanyarokat. Aztán én következtem. Hát meg kell hagyni nem ebben vagyok a legjobb. Áron és Dominik is durván elvert. Valahogy egész végig azon röhögtek, hogy én mindenképp szabályosan a jobb oldali sávba akartam menni, és nem értettem meg , hogy az nem számít. Hát ja klassz nap volt. Áron fél 7-kor ment el. Amikor apu haza ért. Hozott nekünk mekis kaját, megvacsoráztunk aztán mindenki elment a saját szobájába. Én gépeztem, és visszajelöltem egy pár embert a közösségin. Meg Lucával beszélgettem. Most meg azt hiszem megyek és ráugrom Dominikre, hogy halkítsa már le Billy Joe-t!! 

The Blogger! (:

3.rész

Na háát akkor ma is szép estét mindenkinek! (:
Remélem mindenkinek jól telt a napja :)
Ma mivel nagyon kevés időm van csak új részt hozok... várom a kritikákat kommentben! :)
Holnaptól viszont már képekkel, jókívánságokkal, és úgy mond "vitákkal"  is jelentkezem! :)
Bízom benne hogy a 3. rész is tetszeni fog mindenkinek (:
Jó olvasást! :)

 

 

 

 

3.fejezet (Hétfő)

Reggel izgatottan ébredtem. Olyannyira, hogy elfelejtettem bemenni Dominikhoz és felkelteni. Emiatt persze majdnem elkéstünk. Mivel apu már elment dolgozni, ketten gyalogoltunk el a közeli buszmegállóhoz ahol megvártuk Áront és Noelt és együtt indultunk el a suliba. Én egész úton a fiúk roppant izgalmas eszmecseréjét hallgattam , arról, hogy melyik foci csapat jobb. Mert késésben voltunk, rögtön a tornaterembe mentünk az évnyitóra. Mivel már tartott, megkerestük az osztályfőnököt akit a beiratkozásnál láttunk csak, és az általa irányított csapat felé vettük az irányt. Én és a fiúk is be álltunk hátra. Mondanom sem kell, az első évnyitóból semmit nem hallottam, mert egész végig a fiúkon röhögtem, akik ennél látványosabban még sosem unatkoztak, pedig már egy ideje ismerem őket. Egyszer mikor épp körbe néztem megakadt a szemem Áronon aki a telefonját nyomkodta, felpillantott és rám mosolygott. Húha mondanom sem kell kicsit belepirultam az eseményekbe, úgy hogy inkább elkaptam a tekintetem. Miután vége lett fel kellet menni az osztálytermünkbe , hogy az ofő elmondjon pár infót. Utolsóként értünk fel a terembe, beléptem és végig néztem a társaságon. Még mindenki mindenkinek idegen, még nem igen alakultak ki a barátságot vagy bármi féle viszony, de a Dominikék társaságát már mindenki sóvárogva figyeli.

• Rendben gyerekek üljetek le. – Szólt kedvesen az ofő, beültem a harmadik sor ablak felöli asztalhoz egy lány mellé, a mögöttem lévő padsorba pedig beültek a fiúk. Az ofő (Miklósbá) elkezdte magyarázni, hogy holnap a kilencedikesek kirándulni mennek, a vidámparkba egy napra.

Mikor már végre elmondtak mindent , és elméletileg megtudtunk mindent, elindultunk kifelé . Én sikeresen eltévedtem a suliban. Összevissza bolyongtam, a tesi terem mellett már másodszorra mentem el mikor végre megtaláltam a helyes irányt a nagy ajtóhoz. Kiléptem az udvarra és elindultam a fiúk felé.

• Dorka hol voltál ? Negyedórája várunk rád. – Üvöltötte Noel mikor melléjük értem.
• Ööö kicsit eltévedtem. – Vallottam be mire Noel és Dominik hangosan felröhögött, (kicsit felhívva magunkra a figyelmet) , de Áron csak mosolygott rám, azzal a tökéletes mosolyával.
• Hé nem megyünk ki minerálisba ? – Kérdezte Áron, miközben még mindig engem nézett.
• De lépjünk . – Szólt Dominik is. – De előtte menjünk el hozzánk a deszkámért.

Elindultunk hozzánk, mikor megérkeztünk mindenki bejött. Noel és Áron az előszobában maradtak, én pedig mentem be a konyhába egy túrórudiért. Dominik lefutott a lépcsőn, és elindult a fiúkhoz.

• Várjatok egy percet. – Szólalt meg Áron, és 1 perc múlva belépett a konyhába és egyenesen rám nézett. – Te nem jössz ? – Kérdezte, én meg a konyhapulton ülve , félre nyeltem.
• Nem, most maradok. – Mondtam, mire furán nézett rám. – Nem akarok mindig rajtatok lógni . – Tettem hozzá, mire még furábban nézett rám.
• Áron, Dorka mit tököltök már ? Sosem érünk ki !! Mi van Dorka eltévedtél ? – Üvöltötte Dominik. – Gyertek már.

Leugrottam a konyha bútorról és felkaptam a táskám. Kimentem és bezártam az ajtót, aztán elindultam a fiúk után. Áron kicsit lemaradt.

• Hallottad már ezt a számot? – Kérdezte és felém nyújtotta a fél fülhallgatóját.

Egész úton zenékről beszélgettünk, mutogatott pár új előadót, amiket még nem ismertem, én meg elsoroltam az örök kedvenceket.

Mikor megérkeztünk a minerálisba oda mentünk egy padhoz . Én leültem a fiúk meg elkezdtek deszkázni. Elővettem a telefonom és elkezdtem videózni meg egy halom képet csinálni. Közben leugrottam a közeli kisboltba és három üveg spriteal jöttem vissza. Mire a fiúk rögtön mellettem teremtek. Leültünk a padra és én azt hallgattam, hogy Noel és Dominik mit veszekedik a 300-ról mikor Áron hozzám szólt.

• Elkérhetem a Blackberryd, hogy megnézzem a képeket? – Kérdezte én pedig automatikusan átnyújtottam. Mikor végzett, felemelte a fejét és megszólalt. – Ezek nagyon jók lettek. Majd küldesz át párat? – Bólintottam, és totál boldogan ültem, miközben a diónyi gyomrom majd szétrobbant a hülye lepkéktől.

A fiúk még visszamentek és deszkáztak aztán nyolc órakor hazamentünk. Áron és Noel az egyik utcán lefordultak tőlünk. Dominikkal ketten baktattunk haza és az új osztályról beszélgettünk. Mindketten megállapítottuk, hogy reméljük jó osztály lesz. Haza értem és leültem a laptopom elé, és azonnal szerkesztgetni kezdtem. Kerestem zenét, vágtam, kerestem, írtam, feliratoztam. Aztán 11-kor mikor kész lettem a végleges változatot rá raktam a telefonomra és elküldtem sms-ben. Aztán végre korgó hassal lefeküdtem aludni.

 

 

The Blogger! :)



2.rész

Jó estét kívánok minden kedves olvasómnak! (:
Nem nagyon szeretném húzni az időt... meghoztam a második részt! (:
Remélem tetszenni fog!
Kritikát kérlek írjatok kommentben! :)

 

 

 

2.fejezet (vasárnap)

Klassz nap. Ma reggel mikor felkeltem újabb cetlit találtam a konyhapulton. „Bementem a céghez, raktam ki nektek pénzt mennyetek el vásárolni!Apa” . Annyira megörültem, hogy rohantam fel Dominikhoz, aki legnagyobb meglepetésemre nem aludt vagy filmet nézett hanem épp az ingét kereste, hogy rávegye a pólójára. Elmentem mosakodni, aztán felvettem egy rövidnadrágot meg egy ujjatlan felsőt a kedvenc nyakláncommal, felraktam egy halvány sminket belebújtam a mintás conversembe , felkaptam a Brites táskám és készen álltam az indulásra. Dominikkal a közeli plázába mentünk. Bementünk egy papírboltba és összeszedtük a sulihoz a cuccokat. Aztán mentünk egy deszkás boltba, ahol vettünk egy csomó ruhát, én kettő Dominik 1 cipőt és mindkettőnk suli táskáját. Közben iszonyat sokat röhögtem, mert Dominik minden boltba ha meghallott valami jó zenét elkezdett táncolni. Így történt meg, hogy a papír boltba egy Michael Jackson számra hátrafele sétált csettingetve és megbotlott egy ajándéklapos álványban. Mikor mi végeztünk a vásárlással bementünk a közeli mekibe . Dominik irgalmatlan mennyiségű kaját kért. Nem tudom, hogy fér belé ennyi. Leültünk enni , közben apu hívott, hogy ide jön majd értünk. Épp azon röhögtem, hogy minden lány aki belép ide és észreveszi a bátyámat annak kicsit vörösbe öltözik az arcszíne és elég gyakran pillantgat felénk, mikor megjöttek Dominik haverjai. (Akikkel én is jóba vagyok) Leültek mellénk, egy-egy tálcával és beszélgettünk. Hirtelen belépett egy szőke-menő barbi csapat és irigykedve meg ledöbbenve figyeltek minket. Szerintem azon gondolkoztak, hogy én mit keresek itt 3 ilyen fiúval.

• Bakker és az a gól. Láttátok? – Kérdezte Áron, beleélve magát a tegnapi meccsbe.
• Nem. Egész álló nap pakoltam, ez a hülye költözködés. – Mondta ki hirtelen Dominik, mire nekem felszaladt a szemöldököm.
• Te pakoltál ? Te ültél és filmet néztél , ha én nem vagyok még mindig a dobozokba esnél kelnél a szobádba!- Szóltam rá, mire Áron , Noel és Dominik is mosolyogva figyelt. Mivel az egész meki teli volt meg se lepődtem azon, hogy mik történtek ezután. Ugyanis mikor elkezdtünk veszekedni az Odaátról, megállt mellettünk a barbi klán.
• Sziasztok, leülhetnénk ide ? – Kérdezte az egyik nyálas , csacsogó hangon. Én majdnem elröhögtem magam, ugyanis a fiúk tovább dumáltak a sorozatról, majd Noel felnézett és megszólalt.
• Nem. – Mondta aztán tovább beszélgetett a fiúkkal, akik jól kiröhögték őket.
• Nincs megszabva kinek hova lehet ülnie, szóval csak nyugodtan . – Mondtam miközben felálltam, hogy vissza vigyem a tálcám.

A fiúk követték a példám, leraktuk a szemetes mellé és elindultunk kifelé. Én szórakozva figyeltem a barbik csalódott tekintetét. Hirtelen Áron vissza sétált az asztal mellé, mire az összes lánynak csillogni kezdett a szeme és sóvárogva figyelték mit szeretne, de Áron csak behajolt az asztal alá és kivette a deszkáját, aztán elindult felénk. Miközben mi is kimentünk a plázából, azon gondolkoztam, hogy ezek a lányok mit gondolhatnak? Hogy a fiúkat meghatja a rövid szoknya vagy a mély dekoltázs vagy a túlzott smink. Hát én nem tudom, de a bátyám és a haverjait ismerve, ők ennél többet keresnek egy lányban. Mély gondolatmenetem apu dudája szakította félbe. Mind beszálltunk a kocsiba , én beraktam a csomagokat a csomagtartóba, majd beültem az első ülésre. Hazamentünk és segítettem apunak kipakolni, meg átnéztem az új cuccaimat. Annyira szépek .  Aztán mivel Dominik írt egy sms-est ( a szomszéd szobából!!!) , hogy elkezdik megnézni a Szökés első évadját, lementem kukoricát csinálni és csatlakoztam a fiúkhoz. Áron és Noel este 6-kor mentek el, mert hát holnap még is csak első sulis nap. Mi is megvacsoráztunk aztán szépen lassan mindenki elment a saját szobájába , hogy felkészüljön a holnapra.

 

 

The Blogger! (:



1.rész

Öhmmm akkor csapjunk a közepébe! (:
Azt hiszem nem halogatom tovább, itt az általam írt ifjusági történet első része! :)
Kritikát írjatok kommentben, és ha tetszett osszátok meg a facebookon! (:
Jó olvasást! (:

1.fejezet (szombat)

Dorka vs Dobozok, 1-0. Ma reggel már az új házban ébredtem, és lelkesen vártam a költöztetőtek, hogy hozzák már meg a cuccaimat. Egészen addig, míg a hatalmas autó le nem parkolt a ház előtt, a bátyámat idegesítettem. Aki csak 3 perccel idősebb nálam.

• Jóóó reggelt Vietnám!- Üvöltöttem, miközben berontottam a szobájába , és felhúztam a redőnyt.
• Dorka, hagyjál aludni. És ki engedte meg, hogy be gyere a szobámba? – Kérdezte dünnyögve Dominik.
• Kit érdekel ez most? Kellj már fel, mindjárt itt vannak a költöztetők!- Lelkesedtem újra.
• Dorka, Dominik gyertek le, kész a reggeli. - Üvöltötte apa a földszintről. Elindultam kifelé és miközben elhaladtam Dominik ágya mellett húztam magammal a takarót is.
• Dorkaaaaa! Add vissza a takarómat. – Ordította .

Lementem, leültem az étkezőasztalhoz és néztem, ahogy apu elém rakja a gofrit meg a nutellát. Igazából még egy csomó minden volt az asztalon de az én érdeklődésem csak ezek keltették fel.  Dominik komótosan elindult le a lépcsőn egy száll nadrágban, én pedig tudtam mi következi, úgy hogy mosolyogva figyeltem, ahogy apu vissza küldi az emeletre egy pólóért. Megreggeliztünk, én segítettem elpakolni apunak Dominik pedig elment fürödni, aztán jöttek a költöztetők. Apu segített felhordani a dobozaimat az emeletre én pedig megkezdtem a rakodást. Mikor már a körülbelül ezredik dobozt nyitottam ki kezembe akadt egy családi festmény. Észre se vettem de legördült egy könnycsepp az arcomon. Szerencsére, Dominik nem hagyott időt a múlton rágódni, mert bejött a szobámba, megállt előttem és kinyújtotta a karját.

• Gyere már kihűl az ebéd. – Mondta miközben körül nézett, és hozzátette . – Húúúhaa te elég jól haladsz, ha végeztél jöhetnél hozzám is segíteni.

Megkapaszkodtam a karjába és felhúztam magam, miközben mentünk lefelé benéztem a szobájába, ahol jóformán az össze doboz érintetlen volt, csupán a deszka és foci cuccait szedte elő és helyezte el a szobájában. Miután megebédeltünk, felmentem a szobámba és kicsomagoltam a maradék öt dobozt , berendezkedtem, még egyszer lecsekkoltam a szobám és mentem át Dominikhoz. Benyitottam és totál ledöbbentem , mert a tesóm az ágyán ült és az Odaát egyik részét nézte.

• Neked nem pakolnod kéne? – Kérdeztem tőle, miközben felültem mellé az ágyra és bele markoltam a kukoricába.
• De igen, de miközben pakoltam, a kezembe akad ez a dvd és gondoltam miért ne? – Mondta.

Megnéztünk két részt aztán még mielőtt Dominik megszerezhette volna a hatalmat a távirányító felett elvettem és kikapcsoltam. Este 9-ig rakodtunk a szobájába, vagyis hát én rakodtam Dominik meg ült és mutogatott, hogy mit hova kell rakni. Szívesen segítettem neki, így legalább nem unatkoztam. 9 órakor eszünkbe jutott, hogy éhesek vagyunk mert ebéd óta nem ettünk semmit. Lementünk a lépcsőn és a konyha felé vettük az irányt. A pulton találtam egy cetlit amire ez volt írva: „ A szülőin vagyok, kaját viszek majd! Apa”. Mivel apu azt írta, hogy hoz kaját visszamentünk Dominik szobájába és még egy részt megnéztünk az Odaátból, aztán már jött is a vacsora. Mindhárman egy doboz pizzával ültünk le a nappaliba, és hallgattuk ahogy apu a szülőiről mesél. Állítólag jó fej az ofő, na kíváncsi leszek. Miután megettünk jóformán mindent , felmentem lefürödtem és leültem a szobám közepén és körbe néztem. Aztán miután rájöttem, hogy nem egy Amerikai filmbe vagyok, lefeküdtem aludni . 

The Blogger! (:



Család :)

Sziasztok kedves Blog olvasóim! :)
Ma kicsit rendhagyóra sikerült ez a bejegyzés! :)
Egy iskolai fogalmazásom szeretném veletek megosztani,

 mert egy nagyon szívélyes és aranyos témát érint! :)
Véleményt írhattok kommentben! Jó-Rosz kritikát elfogadok! :)

A Mai bejegyzésem témája a CSALÁD! :)

 

 

 

Nagyon sok mesét nézek, szóval eldönteni melyik a kedvencem számomra nem kis feladat volt. De sikerült. :) Én a Lilo és Stitch című mesét választottam.

Röviden összefoglalva a történet egy kislányról és egy űrlényről szól. Az egész sztori Hawaiin játszódik. A lényeg, hogy az űrlény (Stitch) leesik a szigetre és Lilo befogadja. Mivel Stitch egy elszökött bűnöző utána jön Dzsamba és Blikli, hogy elfogják és haza vigyék.Ez idő alatt a kislány és az űrlény olyan szinten megbarátkoznak, hogy nem hagyják el egymást és egy közös, boldog, új életet kezdenek.

 Én ezt a mesét kis koromban láttam először és nagyon jó hatással volt az agyi működésemre, mert megtanított, hogy valaki bármennyire is különc vagy más mint a többiek esélyt kell adni neki, hogy beilleszkedjen. Nem szabad kizárni, mert mindenki megérdemel egy esélyt. Ez a mese segített rendbe hozzni a fontossági sorrendemet. A legfontosabb mindig a család és a barátok lesznek, mert nélkülük nem élet az élet. Kicsiktől a nagyokig mindenkinek ajánlom a figyelmébe, mert ez a mese megtanít minket a törődésre és az önzetlen szeretetre. Remélem másoknak is olyan nagy hatással volt,van,lesz az életére mint nekem.

Zárásképp a film egyik leghíresebb mondatával búcsúzom: "Ohana azt jelenti család. És a családból soha, senkit nem hagyunk magára, és nem felejtjük."

A helyesírási hibákért bocsánat! (:
Remélem sokatoknak elnyerte a tetszésétt! :) The Blogger.

Üdvözlés :)

Nos akkor mindenkit üdvözlök ! (:
Így vasárnap este kedvéért, gondoltam csinálok egy blogot!
Igazából barátnőim bíztatására kezdtem el, majd külömböző bejegyzéseket fogok írni! :)
Lesz ami alatt az általam írt történetet olvashatjátok! Lesznek jó tanácsaim... vagy történeteim amikből tanulni lehet! (:
Mindenkinek jó olvasást kívánok! The Blogger :)