1.rész

Öhmmm akkor csapjunk a közepébe! (:
Azt hiszem nem halogatom tovább, itt az általam írt ifjusági történet első része! :)
Kritikát írjatok kommentben, és ha tetszett osszátok meg a facebookon! (:
Jó olvasást! (:

1.fejezet (szombat)

Dorka vs Dobozok, 1-0. Ma reggel már az új házban ébredtem, és lelkesen vártam a költöztetőtek, hogy hozzák már meg a cuccaimat. Egészen addig, míg a hatalmas autó le nem parkolt a ház előtt, a bátyámat idegesítettem. Aki csak 3 perccel idősebb nálam.

• Jóóó reggelt Vietnám!- Üvöltöttem, miközben berontottam a szobájába , és felhúztam a redőnyt.
• Dorka, hagyjál aludni. És ki engedte meg, hogy be gyere a szobámba? – Kérdezte dünnyögve Dominik.
• Kit érdekel ez most? Kellj már fel, mindjárt itt vannak a költöztetők!- Lelkesedtem újra.
• Dorka, Dominik gyertek le, kész a reggeli. - Üvöltötte apa a földszintről. Elindultam kifelé és miközben elhaladtam Dominik ágya mellett húztam magammal a takarót is.
• Dorkaaaaa! Add vissza a takarómat. – Ordította .

Lementem, leültem az étkezőasztalhoz és néztem, ahogy apu elém rakja a gofrit meg a nutellát. Igazából még egy csomó minden volt az asztalon de az én érdeklődésem csak ezek keltették fel.  Dominik komótosan elindult le a lépcsőn egy száll nadrágban, én pedig tudtam mi következi, úgy hogy mosolyogva figyeltem, ahogy apu vissza küldi az emeletre egy pólóért. Megreggeliztünk, én segítettem elpakolni apunak Dominik pedig elment fürödni, aztán jöttek a költöztetők. Apu segített felhordani a dobozaimat az emeletre én pedig megkezdtem a rakodást. Mikor már a körülbelül ezredik dobozt nyitottam ki kezembe akadt egy családi festmény. Észre se vettem de legördült egy könnycsepp az arcomon. Szerencsére, Dominik nem hagyott időt a múlton rágódni, mert bejött a szobámba, megállt előttem és kinyújtotta a karját.

• Gyere már kihűl az ebéd. – Mondta miközben körül nézett, és hozzátette . – Húúúhaa te elég jól haladsz, ha végeztél jöhetnél hozzám is segíteni.

Megkapaszkodtam a karjába és felhúztam magam, miközben mentünk lefelé benéztem a szobájába, ahol jóformán az össze doboz érintetlen volt, csupán a deszka és foci cuccait szedte elő és helyezte el a szobájában. Miután megebédeltünk, felmentem a szobámba és kicsomagoltam a maradék öt dobozt , berendezkedtem, még egyszer lecsekkoltam a szobám és mentem át Dominikhoz. Benyitottam és totál ledöbbentem , mert a tesóm az ágyán ült és az Odaát egyik részét nézte.

• Neked nem pakolnod kéne? – Kérdeztem tőle, miközben felültem mellé az ágyra és bele markoltam a kukoricába.
• De igen, de miközben pakoltam, a kezembe akad ez a dvd és gondoltam miért ne? – Mondta.

Megnéztünk két részt aztán még mielőtt Dominik megszerezhette volna a hatalmat a távirányító felett elvettem és kikapcsoltam. Este 9-ig rakodtunk a szobájába, vagyis hát én rakodtam Dominik meg ült és mutogatott, hogy mit hova kell rakni. Szívesen segítettem neki, így legalább nem unatkoztam. 9 órakor eszünkbe jutott, hogy éhesek vagyunk mert ebéd óta nem ettünk semmit. Lementünk a lépcsőn és a konyha felé vettük az irányt. A pulton találtam egy cetlit amire ez volt írva: „ A szülőin vagyok, kaját viszek majd! Apa”. Mivel apu azt írta, hogy hoz kaját visszamentünk Dominik szobájába és még egy részt megnéztünk az Odaátból, aztán már jött is a vacsora. Mindhárman egy doboz pizzával ültünk le a nappaliba, és hallgattuk ahogy apu a szülőiről mesél. Állítólag jó fej az ofő, na kíváncsi leszek. Miután megettünk jóformán mindent , felmentem lefürödtem és leültem a szobám közepén és körbe néztem. Aztán miután rájöttem, hogy nem egy Amerikai filmbe vagyok, lefeküdtem aludni . 

The Blogger! (: